Pszichodráma Pszichodráma
Egy ember áll a színpad közepén. Sír és felfelé néz.. Mögötte, kezét a vállára téve az Erő, mellette, a lábához kuporodva egy gyermek. A színpad szélén vert sereg: elnyomók, nem látók és bántalmzók. "Jogom van lenni." - mondja határozottan és mégis halkan.
Hosszú út volt, míg eljutott a megszabadulásig, az ellene dolgozó erők leküzdéséig, a saját démona erővé formálásáig és a belső gyermeke megszeretéséig. Minden lépést maga tett meg. De voltak segíttői: vezetői és társai, akik biztosították azt a köteléket, aminek segítségével elmehetett a lelke olyan részeibe is, ahová egyedül nem mert, ahol rettenetes dolgok történtek vele és amit ezidáig a lelkében cipelt. A hosszú úton találkozott a félelemmel, halállal, harccal, megnyugvással, katrzissal, feladással és újrakezdéssel, minden emberivel. Minden emberivel a saját személyes, meg nem ismételhető módján.
A pszichodráma színpadán valóságos dolgok történnek. Nem csak megjelennek a múlt emékei vagy a jelen helyzetei, hanem átélődnek, átharcolódnak, elsiratódnak, gazdagodnak, transzformálódnak, megváltódnak. A csoporton belüli kapcsolódások is valódiak: igaz emberi kapcsolatok szövődnek, valódi kísérés, részvét, öröm, konfliktus van és lehet a csoport tagjai között, a vezetőket is beleértve. Ezek kifejezése, átdolgozása, megértése feltárhatja kinek-kinek a hozott szövedékét és mélyíti az kapcsolatok valódiságát, sokszor messze a hétköznapokban megszokott kapcsolati lehetőségeken túl. A pszichodráma nem mintha élet, hanem az élet egzisztenciális sűrítménye.
A pszichodrámában nem a gyógyulás, hanem a megerősödés a cél. Nem egy csodaszép, fájdalommentes sosemvolt világot kínál, hiszen az élet drámai, nehéz és komplex. A dráma által kínált lehetőség sokkal inkább az Élet Alkotójának felébresztése és megerősítése és vele együtt a belső öngyógyító központ aktiválása. A csoportokban résztvevők gyakran nehéz folyamatokon mennek keresztül, megküzdenek önmagukkal és a külvilággal, elhagynak rossz munkahelyet, kilépnek számukra nem kielégítő kapcsolatokból, elengednek függőségeket, lemondanak külső segítségekről, megtanulják figyelembe venni a környezetüket, konfliktusokat vállalnak a belső igazságuk érdekében. Mindez az önmagukhoz és az élethez való erősebb kapcsolódáshoz vezeti őket, egy olyan állapothoz, ahol a régi elnyomottságok, akadályok, félelmek már nem takarják el a horizontot, kezelhetővé vagy akár segítővé válnak.
Hosszú út volt, míg eljutott a megszabadulásig, az ellene dolgozó erők leküzdéséig, a saját démona erővé formálásáig és a belső gyermeke megszeretéséig. Minden lépést maga tett meg. De voltak segíttői: vezetői és társai, akik biztosították azt a köteléket, aminek segítségével elmehetett a lelke olyan részeibe is, ahová egyedül nem mert, ahol rettenetes dolgok történtek vele és amit ezidáig a lelkében cipelt. A hosszú úton találkozott a félelemmel, halállal, harccal, megnyugvással, katrzissal, feladással és újrakezdéssel, minden emberivel. Minden emberivel a saját személyes, meg nem ismételhető módján.
A pszichodráma színpadán valóságos dolgok történnek. Nem csak megjelennek a múlt emékei vagy a jelen helyzetei, hanem átélődnek, átharcolódnak, elsiratódnak, gazdagodnak, transzformálódnak, megváltódnak. A csoporton belüli kapcsolódások is valódiak: igaz emberi kapcsolatok szövődnek, valódi kísérés, részvét, öröm, konfliktus van és lehet a csoport tagjai között, a vezetőket is beleértve. Ezek kifejezése, átdolgozása, megértése feltárhatja kinek-kinek a hozott szövedékét és mélyíti az kapcsolatok valódiságát, sokszor messze a hétköznapokban megszokott kapcsolati lehetőségeken túl. A pszichodráma nem mintha élet, hanem az élet egzisztenciális sűrítménye.
A pszichodrámában nem a gyógyulás, hanem a megerősödés a cél. Nem egy csodaszép, fájdalommentes sosemvolt világot kínál, hiszen az élet drámai, nehéz és komplex. A dráma által kínált lehetőség sokkal inkább az Élet Alkotójának felébresztése és megerősítése és vele együtt a belső öngyógyító központ aktiválása. A csoportokban résztvevők gyakran nehéz folyamatokon mennek keresztül, megküzdenek önmagukkal és a külvilággal, elhagynak rossz munkahelyet, kilépnek számukra nem kielégítő kapcsolatokból, elengednek függőségeket, lemondanak külső segítségekről, megtanulják figyelembe venni a környezetüket, konfliktusokat vállalnak a belső igazságuk érdekében. Mindez az önmagukhoz és az élethez való erősebb kapcsolódáshoz vezeti őket, egy olyan állapothoz, ahol a régi elnyomottságok, akadályok, félelmek már nem takarják el a horizontot, kezelhetővé vagy akár segítővé válnak.
Ha még nem pszichodrámáztál
Ebben a jó hosszú (másfél órás) podcastban Bodogán Sándorral* beszélgetek a pszichodrámról. Kinek jó a dráma, hogyan kezdődik egy csoport, milyen témák merülnek fel a csoportban, hogyan zajlik egy protagonista játék - ezekről és más olyan kérdésekről beszélgetünk, amelyek válaszokat adnak azoknak, akik még nem pszichodrámáztak.
*Sándor további podcastjai
*Sándor további podcastjai
Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Integer adipiscing erat eget risus sollicitudin pellentesque et non erat. Maecenas nibh dolor, malesuada et bibendum a, sagittis accumsan ipsum. Pellentesque ultrices ultrices sapien, nec tincidunt nunc posuere ut. Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Nam scelerisque tristique dolor vitae tincidunt. Aenean quis massa uada mi elementum elementum. Nec sapien convallis vulputate rhoncus vel dui.