Minden csoportülésen fontos, hogy a résztvevők megérkezzenek, kapcsolódjanak egymáshoz, elkezdjék otthon érezni magukat. Ezután képesek saját maguk, saját témáik felé fordulni. Ebben a posztban egy olyan bemelegítő játékot mutatok be, amely esszenciálisan tartalmazza az összes ilyen játék legjobb oldalait.
Melyik dramatista vagy más csoportvezető ne szeretné, ha a reggeli álmossággal érkező emberek 15 perc múlva egymás iránt érdeklődő, az aktuális témára nyitott, sőt saját témákkal előálló kohézív közeget alkotnának? Csoportkohézió és fókusz megteremtése egyszerre: rengeteg játék, bemelegítő feladat, miegymás született, hogy ezt a két célt egyszerre lehessen elérni.
Miért is olyan fontosak ezek a célok? Azért, mert igazi munka nem kezdődhet egy csoportban kohézió nélkül. A kohézió a csoport összetartása, a csoporttagok közötti csatornákon áramló energia, a mindenkire kiterjedő egység. Nélküle senki nem mer megnyílni, mindenki visszahúzódik a csigaházába. Nélküle nincs közös élmény és nincs munka. A kohézió az alap és minden utána következik.
Kohézió és távolság
Minden csoportot jellemez az emberek közötti távolság. A megnyílás lehetőségét az szabályozza, hogy mekkora a jelenlévők közötti legnagyobb távolság. A pszichés távolság nem egy olyan egyszerűen mérhető valóság mint a fizikai: számtalan apróságból épül fel. Mégis egy egyszerű gondolatban összefogható. Minél közelebb van valaki hozzám, annál mélyebb dolgaimba avatom be. Minél távolabb van valaki tőlem, annál felszínesebb énemet mutatom neki. Másképpen közelítve: mindenkinek annyit mutatok magamból, amennyit sérülés nélkül megtehetek. Ha van a csoportban valaki, aki egy másik embert leszól, megtámad, kicikiz, akkor előtte el fogom titkolni a fontos dolgaimat, nehogy én is célkeresztbe kerüljek. Ebben az esetben a titkolózás lesz a norma, mindenki elrejti magát, a csoport kihűl. A témák felszínessé, konzerv-jellegűvé, sablonossá válnak.
Ha kicsi a csoportban az emberek közötti távolság (vagyis közelség van), sok a valódi téma és megosztás, akkor megnő a csoport melege. A tagok rálátnak egymás életére, motivációira, mozgatórugóira. Magyarázatot kap kinek-kinek a viselkedése, hóbortjai. Ezáltal csökken a projektív felület, mindenkit önmaga helyén kezdenek kezelni a többiek. Ha alacsony a kohézió és nagy a távolság, akkor felerősödnek a projekciók, mobilizálódnak a szociális túlélő mechanizmusok, gamek indulnak, alcsoportok képződnek.
Mindenképpen az egyik legfontosabb feladata a csoportvezetőnek tehát, hogy megteremtse a csoportkohéziót. A másik célja pedig, hogy bemelegítse a csoporttagokat az élet tág nézetére, megengedő és feltáró perspektívákra. Ezt a rámelegedést indítja el az Egyperces játék.
Egyperces játék
Az Egyperces játék nagyszerűsége mellett egyszerű. Az instrukció egy frissen alakuló csoportban valahogy így néz ki:
"A következő 10 percben rövid találkozásokkal rámelegítjük magunkat egymásra és a mai napra. Kérlek nézzetek fel és keressetek valakit, akit nem ismertek igazán! Egy-egy percetek lesz, hogy megválaszoljatok egymásnak egy kérdést, amit mondok nektek. Először az egyikőtök beszél és a másik figyelmesen hallgat, majd cseréltek. Mindig szólni fogok, amikor csere van. Két perc után elbúcsúztok és egy másik párt kerestek, akivel egy másik témát fogtok megosztani. Ezt ismételjük majd többször. Az első kérdés ..."
Ha a csoport már régebb óta együtt van, akkor a második mondat szociometrikus választásának feltétele a nem-ismerés helyett lehet pillanatnyi vonzás vagy szimpátia vagy bármi más aktuális szempont.
A kérdéseket úgy érdemes előkészíteni, hogy a vezető által tervezett rámelegedési irányt erősítsék. Teljesen általános témaindító helyzetben lehetnek a kérdések az alábbiak:
- Az utóbbi idők egy pillanata, ami most is velem van.
- Egy téma, amire nagyon rá vagyok melegedve.
- Az életem leginkább növekvő része.
- Egy szépség, amit látok magamban.
- Amiből mostanában tanulok.
- Egy ember, akivel elintéznivalóm van.
- Folytasd a mondatot: a bennem rejlő életerő olyan, mint ...
Egy kicsit specifikusabb kérdések, témák:
- Valaki, akinek meg akarok köszönni valamit.
- Egy dolog, amit titkolok.
- Valami, amivel kapcsolatban szeretnék elismerést kapni.
- Egy igazi öröm az életemben.
- Egy igazi szomorúság az életemben.
- Valami, amit el szeretnék érni.
- Valami, amit el szeretnék engedni.
Tematikus workshopokon a konkrét témára hangolás is történhet így:
- Egy párkapcsolati sikerem/kudarcom. (párkapcsolat)
- Egy kapcsolati krízisem. (párkapcsolat)
- Egy kritikus pont az életemben. (krízis)
- Egy krízis, amiből sokat tanultam. (krízis)
- Egy jól elvégzett munka. (munka világa)
- Egy sikeres projekt. (munka)
- A szerepem a munkahelyemen... (munka)
Folytathatnánk a sort. A kommunikációra adott nagyon rövid egy percek koncentrált figyelmet és lényegretörő megosztást eredményeznek. A sok téma pedig sokféle tág rámelegedést indít el, fellazítja a hétköznapok burkát. A teremben zsibongás indul, ami a közös munka és haladás rámelegedését, a kohézió tapintható érzetét nyújtja.