Ebben a cikkben a megoldásközpontú módszer által használt, jól kidolgozott kérdésformákat sorolok fel, amelyek bármilyen coaching paradigmába beilleszhetőek és egy gyakorló coach repertoárját szélesíthetik. Megadom azt is, hogy én milyen helyzetben veszem vagy venném elő ezeket a technikákat, illetve néhány tipikus példamondatot is mellékelek. (Photo by Skye Studios on Unsplash.)

Három, némileg önkényes kategóriába soroltam a megoldásközpontú coaching során használt kérdéseket, technikákat. Az első kategóriába a jövő építésével kapcsolatos technikák tartoznak. A másodikba a kliensnek a megoldásközpontú paradigmában tartásához szükséges tudáselemeket sorolom fel. A harmadik kategória kérdései az ülések és ülések közti idő strukturálásáról szólnak. Az összefoglalóhoz a megoldásközpontú coachingról az interneten található anyagokat használtam.

Ma a megoldásközpontú megközelítést akkor használom, ha a velem dolgozón jól látható, hogy elérte azt a pillanatot, amikor képes a jövőbe tekinteni. 

A jövő építése, erőforrások

Az alábbi kérdések segítségével a kliens tudatában megerősödik a preferált jövő. Minél több energia épül be a jövőről alkotott képbe, illetve a jövőt alkotó szerepekbe, annál többször fogja foglalkoztatni a klienst a dolog. Egy arab mondás szerint „nem azzal foglalkozunk ami a legfontosabb, hanem azzal, ami a legnagyobb hatást gyakorolja ránk”. És ezek a tudatunknak azok a részei, amelyekkel legtöbbet foglalkozunk, amelyekbe a legtöbb energiát tesszük.

Preferált jövő. A kívánt jövő felrajzolása nem feltétlenül egyszer, az első ülés elején történik. A coach gyakorlatilag folyamatosan a „jövőben tartja” a klienst.

„Hogy néz ki az általad vágyott jövő? Mi van a fejedben, a szívedben, a kezedben, körülötted?”

Ha a kliens nagyon jelenvalóvá teszi a problémát: „Mit tennél a probléma helyébe?”

Csoda kérdés. A preferált jövő megjelenítésére való technika, ami a más paradigmákból is jól ismert „feltételes mód technika” egy szépen kifejtett változata.

„Most majd befejezed a munkád, hazamész és belekezdesz a délutáni-esti tevékenységeidbe. Aztán elálmosodsz, lefekszel és elalszol. Valamikor éjjel csoda történik: hirtelen beáll az az állapot, amiről beszélsz, minden megoldódik, a helyére kerül (fel lehet sorolni, hogy mik ezek). Reggel felébredsz, de nem szól senki, hogy mi történt éjjel. Meséld el felébredésed pillanatától kezdve, hogy mi jelzi számodra, hogy megváltoztak a dolgok.” Érdemes figyelni arra, hogy a kliens beszéljen testi érzéseiről, hangulatáról, gondolatairól. Fontosak az apró részletek és persze életének többi szereplője is! „Más (családtag, főnök, beosztott, kliens, kompetitor, másik osztály, …) honnan veszi észre, hogy mi történt? XY mit tapasztal először?” Ha a kliens rámelegedik a jövőre a coach feladata ennek a rámelegedésnek a táplálása és fenntartása, amíg csak lehet:  „Miből veszed észre, hogy már ez és ez van? És még miből? És még miből?”

Platform kérdés. A preferált jövő gyökereinek megkeresése a jelenben és a múltban. Ezzel a coach elérhetővé teszi az erőforrásokat. 

„Mit értél el eddig? Mi segített, hogy idáig eljuss?”

„Mikor tudtál egy hasonló problémát megoldani? Mikor voltál olyan helyzetben, ami akár egy kicsit is hasonlít ahhoz, amit el akarsz érni?”

Megerősítés. A kliens erősségeinek, kibontásra váró szerepeinek keresése és erősítése. A leggyakrabban használt technika. 

„Milyen világosan megfogalmaztad a célodat!”

„Rám nagy hatást gyakorol, hogy milyen sokat/milyen elszántan akarsz/tudsz jó … lenni/építkezni.”

„Azt hiszem X nagyon szerencsés, hogy te …”

„Még ilyen nehéz körülmények között is képes vagy...”

Indirekt megerősítés. A kliensek egy része nem képes befogadni a direkt megerősítést. Ekkor jó technika a kérdésbe rejtett megerősítés.

„Hogy tudtad ezt a feladatot ilyen gyorsan megoldani?”

„Látom, hogy így és így csináltad. Hogy tudtad ezt így tenni? Mi teszi lehetővé, hogy így tegyed? Mik az előzményei, hogy így tudod tenni?”

„A kollégáid mit méltányolnak a munkádban?”

Megküzdés kérdés. Erőforrások keresése, amikor a kliens nehéz időszakban van. Minden coach ismeri a kellemetlen pillanatot, amikor a kliens semmi pozitívat nem tud felidézni jelenlegi helyzetéből.

„Mi mozgat mégis ilyen nehéz körülmények között?”

„Hogyan tudsz megküzdeni ilyen nehéz dolgokkal minden egyes nap?”

„Mi segít neked, hogy mégis menj előre?”

„Hogyan tudod megmagyarázni magadnak, hogy ilyen jól teljesítesz még akkor is, ha a feltételek ilyen rosszak?”

„Csodálnivaló, hogy milyen mértékben tudsz előremenni ilyen nehéz körülmények között … hogyan csinálod?”

„Mi olyan értékes számodra, hogy minden nap felkelj és elkezdd?”

A coachee ilyenkor gyakran a környezetében lévő emberek iránti lojalitását, szeretetét nevezi meg hajtóerőnek. „Hogy a kollégák ne legyenek csalódottak”. Folytatásképpen a coach megkérdezheti: „Honnan tudod majd, hogy a kollégák nem csalódottak?”

Optimizmus kérdés. Szintén jól alkalmazható nehéz vagy reménytelennek tűnő helyzetekben. Érdemes alaposan előkészíteni, hogy a coachee ne érezze offenzívnek.

„Fontos számomra, amit elmondtál és nagyon érthetőnek tartom az érzéseidet azok után, amik történtek. A tapasztalatom szerint még az ilyen nehéz helyzetekben is történik egy-két dolog, ami optimizmusra ad okot. Fontos, hogy ezeket a fényes pontokat összegyűjtsük, hogy ne sötétedjen be az ég, hanem olyan legyen, amilyn valójában. Mit gondolsz, mik azok az apróságok, amelyek optimistává tehetnek ebben a helyzetben? Mik azok az apró jelek, amelyek mutatják, hogy képes leszel ...?”

Folytatás kérdés. Érdemes tudatosítani a coacheeban (és a coachnak is magában), hogy a jelenben egy sor dolog jól működik a problémák ellenére. Ez nagyon fontos, hiszen így válik érezhetővé a közös munka scopeja és a kérdés megakadályozza a „változtasunk meg mindent” irreális tudat dominanciáját.

„Mi az, ami szeretnél, hogy folytatódjon, ami már megvan ebben a helyzetben?”

„Mi az, aminek nem kell változnia, mert elég jól működik?”

Pályán tartás

Ahogy említettem, a megoldásorientált coach fő feladata minden helyzetben a kliens lehetőségeire és erőforrásaira való rámutatás. Erre fel kell készülni, hiszen a coachee gyakran el akarhatja hagyni ezt a pályát és szívesebben tartózkodna problémakeretében. 

Kivétel keresés. Erősen probléma-orientált tudatállapotban (félig üres-félig tele váltás) jó lehet a nem-problémás helyzetek, időszakok megragadása. Ennek eszköze a lehet a sikergörbe felrajzolása (egy idő-sikeresseég grafikon). A sikergörbe csúcsaira mutatva megkérdezhetjük: „Mi történt itt?Miért volt kevésbé erős a problémád? Mi tett lehetővé ezt? Te mit tettél ezért”. A görbe mélypontjaival kapcsolatban pedig megkérdezhetjük: „Mit tanultál ebből? Hogyan él a tanulság ma benned és mikor alkalmazod?”

Restrukturálás. A kliens úgy definiálja a problémát, mint ami meggátolja a megoldásokat. „Be van ragadva”, nem lát lehetőségeket. Panaszkodik, hiszen nem érez más lehetőséget. A coach feladata a dinamizálás, az állapotokban levés helyett a mozgás beindítása, az útonlevésre hívás. Két jó példa erre:  „Úgy látszik, nincs térképed az életedhez és szeretnél alakotni egyet. Lementél az útról és vissza akarsz jutni oda.” „Úgy tűnik, hogy az életed egy változó szakaszában vagy, és idő kell még neked a döntéshez, hogy merre menj.”

Újrakeretezés. A kliens egy negatív szereppel azonosítja magát. A coach feladata, hogy meglássa a kliens közlésének pozitív tartalmát és azt tükrözze vissza.  Ebben az esetben a kliensnek lehetősége van a viselkedésének megváltoztatására arcvesztés nélkül.

„Én már csak egy ilyen lusta disznó vagyok.” - „Jó látni, hogy relaxált tudsz lenni és nem veszel mindent komolyan.”

„Állandóan visszahúzódom, nem merek megszólalni.” - „Jó, hogy tudsz időt adni magadnak a dolgok összerakására és mélyebb gondolatok kifejlesztésére.”

Az újrakeretezésben természetesen van némi érzelmi kockázat és sokat kell gyakorolni, hogy ne felszínes javításmánia, hanem a dolgok mélyén rejlő pozitív igazságmag feltárása vezesse a coacht.

Összefoglalás a kliens szavaival. Időnként fontos és jó megbizonyosodni arról, hogy a coach jól követi a coacheet. A coachee saját szavaival történő összefoglalás tiszteletet fejez ki és biztosítja a coacheet arról, hogy a coach figyel. Ugyanakkor jó lehetőség az integrációra és az elhagzottak újrastrukturálására, visszajelzésre is. Mellékhatásként megerősödik a bizalom is, a kliens pedig rámelegszik, hogy magának is összegezze az addigiakat, ezzel elmélyítve a kifejezett tartalmak befogadását.

A coach az összefoglalás végén kérdezheti: „Van-e valami, amit kiegészítenél, javítanál vagy máshogy fogalmaznál?”

Híd  kérdés. A kliens az előzőhez hasonlóan egy negatív szereppel azonosul, amelyben energia van. Ezt arra használhatjuk, hogy lendületbe hozzuk a klienst a szerep erőforrásként való mobilizálásával.

„Azt mondod agresszív vagy, értem. Mit gondolsz hogyan tudod ezt a képességedet használni a céljaid elérésében?”

Normalizálás. A kliens „bolond”nak érzi magát, a problémáját egyedülinek tartja és ezzel kapcsolatban negatív érzései, szorongásai vannak. Vagyis az eredeti problémájához csatlakozik még egy másik is: az, hogy nem tudja elfogadni saját helyzetét.
Egy coachee arról számolt be, hogy középvezetői kinevezése óta bénázik, nem tud határozott lenni, szorong: „csak én lehetek ilyen béna”. A coachnak több lehetősége is van egy jó válaszadásra ebben a helyzetben: „Teljesen értelmes dolog, ahogy érzel azok után, ami ért...”, „Nem csoda, hogy úgy érzel, ahogy érzel.” Tipikus, ha a coachee nem tud mit kezdeni a dühével. Mivel a visszafojtott düh különösen romboló, fontos a helyzet normalizálása. Jó példa erre a következő mondat: „Persze, hogy dühös vagy, teljesen megértem. Ilyen helyzetben rengetegen dühbe gurulnának. Most az a fontos, hogy megtaláljuk a dühödnek a kiutat, hogy hasznára és ne kárára váljon az életednek.”

Rossz késztetés legyőzése. Egy új jövő építése új működésmódok kiépítését is maga után vonja. Az ezzel járó küzdelem és fáradtság időről időre a régi mechanizmusokhoz való visszatérésre készteti a klienst. Legjobb, ha a coach az első természetesen addó alkalommal felkészíti a klienst arra, hogyan győzze le a késztetést. Nem véletlenül használom a késztetés szót: olyan ez valóban, mint a cigiről vagy más függőségről való leszokás. Az ismerős, bármilyen rossz is, komoly gravitációs erőt tud kifejteni a lélekre. Legjobb valamilyen képzeleti technikát alkalmazni.

„Milyen helyzetekben jelentkezhet a késztetés és hogyan fogod legyőzni azt?”

„Képzeljd el most a késztetést és keresd meg, mivel tudod legyőzni!”

Az ülések strukturálása

A megoldásorientált coachingnak fent ismertetett átfogó és többször ismételt három lépésén túl is van némi struktúrája, amelyeket az alábbi kérdések követnek.

Hasznosság kérdés. Annak biztosítása, hogy az ülés a kliens számára hasznos legyen. Az ülés elején, közepén és végén is fontos lehet.

„Hogyan tehetjük ezt a beszélgetést a számodra leginkább hasznossá?”

„Mit szeretnél, hogy kijöjjön ebből a beszélgetésből?”

„Miből fogod észrevenni, hogy hasznos volt ez a beszélgetés?”

„Eddig hasznos volt ez a beszélgetés számodra? Igen → Mi volt hasznos? Hogyan hasznos? Nem → Mik az ötleteid, hogyan tehetjük az ülést hasznossá számodra?”

„Milyen neked, hogy a hasznosságról beszélünk?”

Következő lépés. A következő lépés egyfajta házi feladat (Magyarországon a kifejezésnek rossz konnotációi vannak, ezért nem használjuk őket). A következő lépés igazából az a munka, ami által a megoldásközpontú működés a kliens sajátjává válik. Mindenképpen legyen egyszerű, bővítse a kliens lehetőségeit, vegye figyelembe a változási hajlandóságát. 

„Jegyezd fel, amikor egy kicsit jobb a helyzet, mint most!”

„Figyeld meg, mi hajt napról napra! „

„Figyeld meg, amikor egy kicsit jobban az van, amit szeretnél! Még akkor is, ha csak 30 másodpercig tart – a kis dolgok fontosak.”

„Folytasd a megfigyelését annak, hogy hogyan hallgatsz magadra és ez milyen hatással van a vezetői képességedre!”

„Figyeld meg a jeleket, amik azt mutatják, hogy egy ponttal feljebb fogsz lépni a skáládon!” 

„Jelezd a környzetedben lévőknek, ha egy erősségükkel találkozol!”

Megfigyelés. A legegyszerűbb házi feladat és akkor is alkalmazható, ha a kliens nem talál erőforrást. Az elképzelés azon a megfigyelésen alapszik, hogy egy probléma soha nem teljes intenzitással van jelen: hol erősebben, hol gyengébben jelentkezik. A probléma csitulásának puszta megfigyelése beindítja az okok keresését is: „Vajon mitől lett most a helyzet jobb?”

„A következő alkalomig meg tudnád figyelni, hogy mikor jobb egy kicsit? Fel tudnád jegyezni,  mi különbözik ebben a helyzetben a többitől, hogy tudjunk róla beszélni következő alkalommal?”

Predikciós feladat. A megfigyelések szerint növeli a házi feladat végrehajtási valószinűségét, 

„Minden este, mielőtt lefekszik, jósolja meg, hogy fog-e sikerülni a következő nap (amit a kliens szeretne elvégezni).”

Mi lett jobb? Az ülés elején az erőforrás-orientáció biztosítása. A megoldásközpontú coachingban a coach nem a „Mi történt az elmúlt héten?” típusú kérdéssel kezd, hanem a „Mi lett jobb?” Kérdéssorozattal melegíti rá a klienst az erőforrás kereső szerepeire. A kérdést legalább 6-7-szer érdemes megismételni, így lehet strukturálisan is kibontani, mi történt. Természetesen közben érdemes az indirekt megerősítés technikáját is sűrűn alkalmazni („Azta, szóval elkezdtél asszertíven kommunikálni! Hogyan csináltad?”) és a megfelelő elemeket beépíteni a preferált jövőbe („Aha, ez nagyon klassz! Hogy látod, hogyan illeszkedik ez az általad alkotott jövőbe?”).