Budapest Belváros | |
2023. April 29. Saturday, 09:302023. April 29. Saturday, 18:30 | |
+36204513838 |
A workshop tartalma
A workshopon csoportdinamikai elméletek (szerepelémleti modell, Jéghegy modell, Bion-i modell, Schindler szerepdinamikai modellje) segítségével értjük meg az olyan konkrét helyzeteket és jelenségeket, mint: a csoportszervezés és vezetés helyzetek (interjú, első alkalom kezdete és lezárása, második alkalom, csoport lezárása, protagonista kiválasztása, problémás csoporttag), a csoportban gyakran megjelenő jelenségek (agresszió, rivalizálás, hallgatás, ellenállás, keretek sérülése, klikkesedés, tabuképzés, csoportlázadás), valamint a résztvevők által hozott problémás vagy kérdéses eseteket. Emellett általánosabb dinamikai megfontolásokat (áttételi dinamika, tematikus dinamika) használunk majd.
Páros, kiscsoportos és nagycsoportos munkát, vezetői protagonista játékot és szupervíziós vezetést is tervezünk.
A workshop 10 órában beszámítható a felsőfokú pszichodráma képzés részeként csoportdinamika workshopnak, vagy 10 órában szabadon választható workshopnak.
Csoportdinamika és modellek
A csoportdinamika legtágabb értelemben az emberi csoportok változásait irányító erőkkel foglalkozik. A csoportok közé tartoznak a családok, munkahelyi csoportok, baráti körök, iskolai osztályok, egyesületek és természetesen a pszichodráma csoportok is. A csoport egy egység, több, mint a résztvevői összessége. Ezért a csoport szintjén más jelenségeket találunk, mint az egyén szintjén és a csoportdinamikai törvények nem redukálhatóak az egyéni psziché összefüggéseire. A csoportdinamikai jelenségek és modellek köre sokkal tágabb, mint ami egy pszichodráma csoportban előfordulhat. Ebben az írásban ebből a tágabb körből merítünk, általános csoportdinamikai fogalmakat és modelleket mutatunk be, de visszavetítjük azokat a pszichodráma csoportok működésére.
A dinamika szó a görög δύναμις = erő szóból ered. A csoportdinamika kifejezés a csoportban ható erőkre utal, és avval foglalkozik, hogy mik a csoportban előforduló jelenségek (agresszió, rivalizálás, hallgatás, ellenállás, klikkesedés, tabuképzés, csoportlázadás, kilépés) mögöttes okai. A csoportdinamikai vizsgálódás során ezért a csoportban zajló itt és most történéseket jelenségként kezeljük és olyan magyarázatokat keresünk, amelyek a csoportban zajló folyamatok és hatóerők játsszák a főszerepet. A pszichológia és a csoportdinamikai megközelítések természetesen nem zárják ki egymást.
Ha valaki elhagyja a csoportot, a pszichológiai magyarázatkeresés a kilépő csoporttag személyiségében, élettörténetében keresi a kilépés okait. A csoportdinamikai megközelítésben a “Mi történt a csoportban, hogy X.Y. elment?”, “Milyen erők és miért gyengültek meg, hogy elment?”, “Mi történt a csoportban ennek hatására?” jellegű kérdéseket tesszük fel.
Odatartozás, hatalom, intimitás
Odatartozás. Az odatartozás (kint-bent) kérdését minden csoport meg kell hogy válaszolja. Ki tartozik közénk és ki nem, ki van középpontban, ki van peremen. Ha a határhúzás túl laza, az a csoport kohézióját veszélyezteti, ha túl szoros, akkor a csoport bemerevedhet és fejlődési potenciálja lecsökken. Az egyes tagok egzisztenciális kérdése lesz, hogy “Odatartozhatok-e úgy, hogy nem kell magamat (teljesen) feladnom?”
A pszichodráma csoportban az elköteleződéssel formálisan létrejön az odatartozás és a vezető ígéretet tehet arra, hogy mindenkit egyformának kezel a csoportban, de a kapcsolati síkon (ld. később) megállíthatatlanul zajlanak az odatartozás kérdése körüli folyamatok.
A csoporttagok tudatosan vagy tudattalanul rákérdeznek arra, hogy ki a “jó csoporttag”, ki az, aki igazán ide tartozik, aki megfelel a csoportideálnak. Figyelik a vezetőt, hogy kire hogyan reagál és ebből igyekeznek összerakni a jó csoporttag képét, majd reagálnak erre. Akár úgy, hogy igyekeznek megfelelni neki, akár úgy, hogy szembeszállnak vele. Különösen a csoportot megosztó kérdések előkerülése esetén erősödik fel a kérdés, hogy melyik identitás győz majd, ki lesz az, aki jobb, mint a többiek.
Egy pszichodráma csoportban a vezető már az első alkalommal úgy pozícionálja magát, hogy ő a pozitív pszichológia híve és hogy nem akar problémacentrikusan dolgozni. Az egyik csoporttag félénken megkérdezi: Akkor nem is jó, ha a problémáimmal jövök elő?
Látható, hogy a csoportvezető elkötelezettsége a pozitív pszichológia iránt előhívja a csoporttagban azt a félelmet, hogy a csoporthoz való tartozás érdekében le kell mondania arról, hogy nehézségeit, problémáit őszintén átélve, pozitív átkeretezés nélkül lehessen jelen.
Számtalan értékdimenzió létezik, amit a csoportvezető fontosnak tarthat és ami beépülhet a jó csoporttag képébe. Bátorság, másokra való figyelés, agressziómentesség, pontosság, önkifejezés, könnyedség, strapabírás és még folytathatnánk.
Az odatartozást csak (kisebb) részben határozza meg a jó csoporttag képe. A másik meghatározó tényező a csoporton belüli személyes kapcsolatok hálózata. Minél személyesebbek a kapcsolatok (vagyis egy csoporttag minél inkább “önmagává válik” a csoportban, minél jobban megismerik és értékelik a többiek), annál kevésbé van szükség a jó csoporttag definíciójára, annál inkább a személyes kapcsolatok határozzák meg az odatartozást. Ha a vezető (vagy a csoport) képes aktívan kölcsönös interakciókat létrehozni a csoporttagok között, akkor kialakul egy csoportszövet, amelybe beágyazódva az egyes csoporttagok felszabadulhatnak a kifejezésre. Méleybb bizalom esetén pedig egy nagyobb, elfogadó rendszer részének érzékelik magukat, ami az Univerzum Gyermeke szerepre melegítheti rá őket.
Egy csoporttag elmenetele kapcsán gyakran erős dinamika figyelhető meg. Ha a csoporttag külső körülmények miatt távozott, akkor csak a gyászfolyamatot éli meg a csoport, de ha saját elhatározásából, az elköteleződése ellenére távozik, akkor a csoport a csoportkohézió megbomlásával is szembe kell nézzen. Mennyire számíthatok arra, hogy a többiek a következő alkalommal is itt lesznek? Ha X.Y. el tudott menni annak ellenére, hogy megfogadta, hogy nem megy el, akkor mennyit ér ez az egész elkötelezősdi?
Hatalom. A hatalom (fent-lent) arról szól, hogy mennyire határozhatom meg a környezetemet, az engem érő hatásokat. És arról is, hogy mekkora szeletéről mondok le ennek egy közösséghez való tartozás érdekében. Tipikusan két megoldás létezik a hatalmi viszonyok kezelésére: hierarchia és normák.
Intimitás. A személyek közötti távolsággal (közel-távol) kapcsolatban is állást foglal minden közösség. Ez szorosan összefügg a hatalom kérdésével, hiszen akihez közel érzem magam, azzal könnyen koalíciót is alkotok egyes kérdésekben.
Szerepelméleti modell
A pszichodrámához legközelebbi szerepelméleti megközelítés a rámelegedés dinamikáját követi nyomon a csoportban. A külső történések, a vezetői intervenciók, a csoporttagok közötti interakciók által behozott tematikus elemek az első pillanattól elindítják a rámelegedések láncolatát.
Raoul Schindler: szociodinamikai szerepmodell
Egy közösség öndefiníciójához tudatosan vagy tudattalanul szükség van egy ellenpontra (E). Az ellenponthoz való kapcsolódás gyakran ambivalens, de az elhatárolódáshoz nagyon fontos. Maga a szervezet elhatárolása nyitja ki a lehetőséget az ellenpont megtalálásához.
A szervezet olyat választ vezetőnek (alfa), aki sikeresen ütközhet az ellenponttal vagy másképpen kifejezve, aki sikerre vezetheti a közösséget a küldetésében. A vezetőt körülvevő gammák azonosulnak a vezetővel, ez az azonosulás a távolsággal csökken. Az omega pozíciókban lévők vannak legtávolabb a vezetőtől és legközelebb az ellenponthoz. Ők képviselik a szervezetben az ellenpontot, ezáltal a változást és jelentenek állandó kihívást a vezetőnek.Gyakran magukra haragítják a többieket mivel megkérdőjelezik a csoport pillanatnyi állapotát és a kizárás veszélye fenyegeti őket. Az alfa pozíció az identitást és kontinuitást képviseli (veszélye a bemerevedés), az omega meg a változást és megújulást (veszélye a csoport megszűnése). A béta pozícióban vannak a szakértők, akik közel vannak alfához, ugyanakkor rálátnak az egész közösségre és közvetítőként lépnek fel konfliktusok esetén.
Csoportdinamika mint feszültségredukció
A modell szerint a szervezetben, csoportban strukturális problémák (megoldatlanságok) okozzák a feszültségeket. A feszültségek egyes emberekben vagy egyes emberek vagy alcsoportok között jelennek meg. A feszültségcsökkentés érdekében az emberek megoldásokat keresnek. A keresés során konstruktív és inadekvát határokkal (erőforráshiány, normák) találkoznak. A keresés ezen határok között mozog, vagy ezen határok megkérdőjelezésével zajlik.
A megoldás alapvetően kétféle lehet: a feszültség energiája utat talál és egy új struktúra születik vagy a feszültség fennmarad és "elfojtódik" (nem lehet nyíltan előhozni valamilyen retorzió nélkül).
Ha a feszültség fennmarad, a szervezetben elszaporodnak a blokkoló szerepek: destrukció, belső emigráció, elviccelés. Ennek előszele a panaszkodás, pletyka. Kifejlett verziójában erős alcsoport képződés indul, ami a szervezet vagy csoport szétbomlásához vezethet.
A csoportbizalom szintje dönti el, hogy a feszültségek merre oldódnak meg. A csoportbizalom alapvetően két elemből áll: bizalom a status quoban és bizalom az irányban (direction). A status quoba vetett bizalom arról szól, hogy a csoport tagjai elhiszik, hogy a jelenlegi hatalmi struktúrákkal és folyamatokkal meg lehet oldani a fennálló problémákat. A jövőbe vetett bizalom arról szól, hogy van egy közös jövőkép, ami eléggé mobilizálni fogja az egész közösséget és ebbe kanalizálódhatnak a változási energiák.
További elméletek
Bion: munkacsoport és dependencia-csoport
Tuckmann-modell