Budapest Belváros
2023. April 29. Saturday, 09:302023. April 29. Saturday, 18:30
+36204513838
A sajátélményű workshop a résztvevők által hozott és a gyakran előforduló csoporthelyzetek csoportdinamikai megértésére koncentrál dinamikai elméletek segítségével.
Vezető: Aszalós Péter kiképző pszichodráma vezető
Időpont: 2023. április 29. 9.30-18.30
 

A workshop tartalma

A workshopon csoportdinamikai elméletek  (szerepelémleti modell, Jéghegy modell, Bion-i modell, Schindler szerepdinamikai modellje) segítségével értjük meg az olyan konkrét helyzeteket és jelenségeket, mint: a csoportszervezés és vezetés helyzetek (interjú, első alkalom kezdete és lezárása, második alkalom, csoport lezárása, protagonista kiválasztása, problémás csoporttag), a csoportban gyakran megjelenő jelenségek (agresszió, rivalizálás, hallgatás, ellenállás, keretek sérülése, klikkesedés, tabuképzés, csoportlázadás), valamint a résztvevők által hozott problémás vagy kérdéses eseteket. Emellett általánosabb dinamikai megfontolásokat (áttételi dinamika, tematikus dinamika) használunk majd.
Páros, kiscsoportos és nagycsoportos munkát, vezetői protagonista játékot és szupervíziós vezetést is tervezünk.

Helyszín: a pontos helyszínt később közöljük.
A workshop díja: 28.000 Ft, összesen 10 pszichodramatikus óra.
A workshop 10 órában beszámítható a felsőfokú pszichodráma képzés részeként csoportdinamika workshopnak, vagy 10 órában szabadon választható workshopnak.
A workshopot minimum 10 fő jelentkező esetén tartjuk meg.
 
Jelentkezés Aszalós Péternél: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát., +36204513838
 

Csoportdinamika és modellek

A csoportdinamika legtágabb értelemben az emberi csoportok változásait irányító erőkkel foglalkozik. A csoportok közé tartoznak a családok, munkahelyi csoportok, baráti körök, iskolai osztályok, egyesületek és természetesen a pszichodráma csoportok is. A csoport egy egység, több, mint a résztvevői összessége. Ezért a csoport szintjén más jelenségeket találunk, mint az egyén szintjén és a csoportdinamikai törvények nem redukálhatóak az egyéni psziché összefüggéseire. A csoportdinamikai jelenségek és modellek köre sokkal tágabb, mint ami egy pszichodráma csoportban előfordulhat. Ebben az írásban ebből a tágabb körből merítünk, általános csoportdinamikai fogalmakat és modelleket mutatunk be, de visszavetítjük azokat a pszichodráma csoportok működésére.

A dinamika szó a görög δύναμις = erő szóból ered. A csoportdinamika kifejezés a csoportban ható erőkre utal, és avval foglalkozik, hogy mik a csoportban előforduló jelenségek (agresszió, rivalizálás, hallgatás, ellenállás, klikkesedés, tabuképzés, csoportlázadás, kilépés) mögöttes okai. A csoportdinamikai vizsgálódás során ezért a csoportban zajló itt és most történéseket jelenségként kezeljük és olyan magyarázatokat keresünk, amelyek a csoportban zajló folyamatok és hatóerők játsszák a főszerepet. A pszichológia és a csoportdinamikai megközelítések természetesen nem zárják ki egymást.  

Ha valaki elhagyja a csoportot, a pszichológiai magyarázatkeresés a kilépő csoporttag személyiségében, élettörténetében keresi a kilépés okait. A csoportdinamikai megközelítésben a “Mi történt a csoportban, hogy X.Y. elment?”, “Milyen erők és miért gyengültek meg, hogy elment?”, “Mi történt a csoportban ennek hatására?” jellegű kérdéseket tesszük fel.

A csoportdinamika körébe leginkább azok a jelenségek tartoznak, amelyek nem vezethetőek vissza az egyes személyiségekre (hatalmi harc, összeovadás, kiközösítés, alcsoport képződés stb.). A dinamikában felvett szerepek természetesen jellemzőek lehetnek a résztvevőkre. És fordítva: az egyes csoporttagok által hozott szerepeket vagy működésmódokat (lezárás, önfeláldozás, projekció, tartalmazás) is befolyásolhatja a csoportban zajló dinamika.

Odatartozás, hatalom, intimitás

Odatartozás. Az odatartozás (kint-bent) kérdését minden csoport meg kell hogy válaszolja. Ki tartozik közénk és ki nem, ki van középpontban, ki van peremen. Ha a határhúzás túl laza, az a csoport kohézióját veszélyezteti, ha túl szoros, akkor a csoport bemerevedhet és fejlődési potenciálja lecsökken. Az egyes tagok egzisztenciális kérdése lesz, hogy “Odatartozhatok-e úgy, hogy nem kell magamat (teljesen) feladnom?”

A pszichodráma csoportban az elköteleződéssel formálisan létrejön az odatartozás és a vezető ígéretet tehet arra, hogy mindenkit egyformának kezel a csoportban, de a kapcsolati síkon (ld. később) megállíthatatlanul zajlanak az odatartozás kérdése körüli folyamatok. 

A csoporttagok tudatosan vagy tudattalanul rákérdeznek arra, hogy ki a “jó csoporttag”, ki az, aki igazán ide tartozik, aki megfelel a csoportideálnak. Figyelik a vezetőt, hogy kire hogyan reagál és ebből igyekeznek összerakni a jó csoporttag képét, majd reagálnak erre. Akár úgy, hogy igyekeznek megfelelni neki, akár úgy, hogy szembeszállnak vele. Különösen a csoportot megosztó kérdések előkerülése esetén erősödik fel a kérdés, hogy melyik identitás győz majd, ki lesz az, aki jobb, mint a többiek. 

Egy pszichodráma csoportban a vezető már az első alkalommal úgy pozícionálja magát, hogy ő a pozitív pszichológia híve és hogy nem akar problémacentrikusan dolgozni. Az egyik csoporttag félénken megkérdezi: Akkor nem is jó, ha a problémáimmal jövök elő?

Látható, hogy a csoportvezető elkötelezettsége a pozitív pszichológia iránt előhívja a csoporttagban azt a félelmet, hogy a csoporthoz való tartozás érdekében le kell mondania arról, hogy nehézségeit, problémáit őszintén átélve, pozitív átkeretezés nélkül lehessen jelen. 

Számtalan értékdimenzió létezik, amit a csoportvezető fontosnak tarthat és ami beépülhet a jó csoporttag képébe. Bátorság, másokra való figyelés, agressziómentesség, pontosság, önkifejezés, könnyedség, strapabírás és még folytathatnánk. 

Az odatartozást csak (kisebb) részben határozza meg a jó csoporttag képe. A másik meghatározó tényező a csoporton belüli személyes kapcsolatok hálózata. Minél személyesebbek a kapcsolatok (vagyis egy csoporttag minél inkább “önmagává válik” a csoportban, minél jobban megismerik és értékelik a többiek), annál kevésbé van szükség a jó csoporttag definíciójára, annál inkább a személyes kapcsolatok határozzák meg az odatartozást. Ha a vezető (vagy a csoport) képes aktívan kölcsönös interakciókat létrehozni a csoporttagok között, akkor kialakul egy csoportszövet, amelybe beágyazódva az egyes csoporttagok felszabadulhatnak a kifejezésre. Méleybb bizalom esetén pedig egy nagyobb, elfogadó rendszer részének érzékelik magukat, ami az Univerzum Gyermeke szerepre melegítheti rá őket.

Egy csoporttag elmenetele kapcsán gyakran erős dinamika figyelhető meg. Ha a csoporttag külső körülmények miatt távozott, akkor csak a gyászfolyamatot éli meg a csoport, de ha saját elhatározásából, az elköteleződése ellenére távozik, akkor a csoport a csoportkohézió megbomlásával is szembe kell nézzen. Mennyire számíthatok arra, hogy a többiek a következő alkalommal is itt lesznek? Ha X.Y. el tudott menni annak ellenére, hogy megfogadta, hogy nem megy el, akkor mennyit ér ez az egész elkötelezősdi?

Hatalom. A hatalom (fent-lent) arról szól, hogy mennyire határozhatom meg a környezetemet, az engem érő hatásokat. És arról is, hogy mekkora szeletéről mondok le ennek egy közösséghez való tartozás érdekében. Tipikusan két megoldás létezik a hatalmi viszonyok kezelésére: hierarchia és normák. 

Intimitás. A személyek közötti távolsággal (közel-távol) kapcsolatban is állást foglal minden közösség. Ez szorosan összefügg a hatalom kérdésével, hiszen akihez közel érzem magam, azzal könnyen koalíciót is alkotok egyes kérdésekben.

Szerepelméleti modell

A pszichodrámához legközelebbi szerepelméleti megközelítés a rámelegedés dinamikáját követi nyomon a csoportban. A külső történések, a vezetői intervenciók, a csoporttagok közötti interakciók által behozott tematikus elemek az első pillanattól elindítják a rámelegedések láncolatát.

Raoul Schindler: szociodinamikai szerepmodell

Egy közösség öndefiníciójához tudatosan vagy tudattalanul szükség van egy ellenpontra (E). Az ellenponthoz való kapcsolódás gyakran ambivalens, de az elhatárolódáshoz nagyon fontos. Maga a szervezet elhatárolása nyitja ki a lehetőséget az ellenpont megtalálásához.

A szervezet olyat választ vezetőnek (alfa), aki sikeresen ütközhet az ellenponttal vagy másképpen kifejezve, aki sikerre vezetheti a közösséget a küldetésében. A vezetőt körülvevő gammák azonosulnak a vezetővel, ez az azonosulás a távolsággal csökken. Az omega pozíciókban lévők vannak legtávolabb a vezetőtől és legközelebb az ellenponthoz. Ők képviselik a szervezetben az ellenpontot, ezáltal a változást és jelentenek állandó kihívást a vezetőnek.Gyakran magukra haragítják a többieket mivel megkérdőjelezik a csoport pillanatnyi állapotát és a kizárás veszélye fenyegeti őket. Az alfa pozíció az identitást és kontinuitást képviseli (veszélye a bemerevedés), az omega meg a változást és megújulást (veszélye a csoport megszűnése). A béta pozícióban vannak a szakértők, akik közel vannak alfához, ugyanakkor rálátnak az egész közösségre és közvetítőként lépnek fel konfliktusok esetén.

Csoportdinamika mint feszültségredukció

A modell szerint a szervezetben, csoportban strukturális problémák (megoldatlanságok) okozzák a feszültségeket. A feszültségek egyes emberekben vagy egyes emberek vagy alcsoportok között jelennek meg. A feszültségcsökkentés érdekében az emberek megoldásokat keresnek. A keresés során konstruktív és inadekvát határokkal (erőforráshiány, normák) találkoznak. A keresés ezen határok között mozog, vagy ezen határok megkérdőjelezésével zajlik.

A megoldás alapvetően kétféle lehet: a feszültség energiája utat talál és egy új struktúra születik vagy a feszültség fennmarad és "elfojtódik" (nem lehet nyíltan előhozni valamilyen retorzió nélkül).

Ha a feszültség fennmarad, a szervezetben elszaporodnak a blokkoló szerepek: destrukció, belső emigráció, elviccelés. Ennek előszele a panaszkodás, pletyka. Kifejlett verziójában erős alcsoport képződés indul, ami a szervezet vagy csoport szétbomlásához vezethet.

A csoportbizalom szintje dönti el, hogy a feszültségek merre oldódnak meg. A csoportbizalom alapvetően két elemből áll: bizalom a status quoban és bizalom az irányban (direction). A status quoba vetett bizalom arról szól, hogy a csoport tagjai elhiszik, hogy a jelenlegi hatalmi struktúrákkal és folyamatokkal meg lehet oldani a fennálló problémákat. A jövőbe vetett bizalom arról szól, hogy van egy közös jövőkép, ami eléggé mobilizálni fogja az egész közösséget és ebbe kanalizálódhatnak a változási energiák.

További elméletek

Bion: munkacsoport és dependencia-csoport

Tuckmann-modell