Egy ember áll a színpad közepén. Sír és felfelé néz.. Mögötte, kezét a vállára téve az Erő, mellette, a lábához kuporodva egy gyermek. A színpad szélén vert sereg: elnyomók, nem látók és bántalmzók. "Jogom van lenni." - mondja határozottan és mégis halkan.
Hosszú út volt, míg eljutott a megszabadulásig, az ellene dolgozó erők leküzdéséig, a saját démona erővé formálásáig és a belső gyermeke megszeretéséig.  Minden lépést maga tett meg. De voltak segíttői: vezetői és társai, akik biztosították azt a köteléket, aminek segítségével elmehetett a lelke olyan részeibe is, ahová egyedül nem mert, ahol rettenetes dolgok történtek vele és amit ezidáig a lelkében cipelt. A hosszú úton találkozott a félelemmel, halállal, harccal, megnyugvással, katrzissal, feladással és újrakezdéssel, minden emberivel. Minden emberivel a saját személyes, meg nem ismételhető módján.
 
A pszichodráma színpadán valóságos dolgok történnek. Nem csak megjelennek a múlt emékei vagy a jelen helyzetei, hanem átélődnek, átharcolódnak, elsiratódnak, gazdagodnak, transzformálódnak, megváltódnak. A csoporton belüli kapcsolódások is valódiak: igaz emberi kapcsolatok szövődnek, valódi kísérés, részvét, öröm, konfliktus van és lehet a csoport tagjai között, a vezetőket is beleértve. Ezek kifejezése, átdolgozása, megértése feltárhatja kinek-kinek a hozott szövedékét és mélyíti az kapcsolatok valódiságát, sokszor messze a hétköznapokban megszokott kapcsolati lehetőségeken túl. A pszichodráma nem mintha élet, hanem az élet egzisztenciális sűrítménye. 

A pszichodrámában nem a gyógyulás, hanem a megerősödés a cél. Nem egy csodaszép, fájdalommentes sosemvolt világot kínál, hiszen az élet drámai, nehéz és komplex. A dráma által kínált lehetőség sokkal inkább az Élet Alkotójának felébresztése és megerősítése és vele együtt a belső öngyógyító központ aktiválása. A csoportokban résztvevők gyakran nehéz folyamatokon mennek keresztül, megküzdenek önmagukkal és a külvilággal, elhagynak rossz munkahelyet, kilépnek számukra nem kielégítő kapcsolatokból, elengednek függőségeket, lemondanak külső segítségekről, megtanulják figyelembe venni a környezetüket, konfliktusokat vállalnak a belső igazságuk érdekében. Mindez az önmagukhoz és az élethez való erősebb kapcsolódáshoz vezeti őket, egy olyan állapothoz, ahol a régi elnyomottságok, akadályok, félelmek már nem takarják el a horizontot, kezelhetővé vagy akár segítővé válnak.

Ebben a jó hosszú (másfél órás) podcastban Bodogán Sándorral* beszélgetek a pszichodrámról. Kinek jó a dráma, hogyan kezdődik egy csoport, milyen témák merülnek fel a csoportban, hogyan zajlik egy protagonista játék - ezekről és más olyan kérdésekről beszélgetünk, amelyek válaszokat adnak azoknak, akik még nem pszichodrámáztak.
*Sándor további podcastjai