Harry Potter visszamegy az időben, hogy találkozzon édesapjával. Meg van győződve róla, hogy az utolsó pillanatban, amikor egy dementor majdnem kiszívta Sirius nagybátyja lelkét, a szarvas patrónust édesapja küldte a megmentésükre. Végtelennek tűnő várakozás után rájön, hogy neki kell mevédenie magát és nagybátyját. Az élet-halálhelyzetben egy óriási erejű patrónust idéz meg. Ebben a rövid drámában sűrítve ott van rengeteg fontos eleme a traumának és az önmegmentés katarzisának.

Még mindig él az emberekben a félelem a pszichológiától: aki pszichológushoz vagy pszichiáterhez megy annak biztos valami baja van, valami nem stimmel a fejében, diliflepnis. Maga a pszichológia is tehet erről.

Ez a poszt egy konkrét szerep (a bocsánatkérő) körüli kérdéseket és a szerep fejlesztéséhez adott konkrét ötleteket tartalmazza. Ajánlom azoknak, akiknek nehezükre esik bocsánatot kérni.

A csoportkultúra szövedékének formálódása pillanatnyi döntéseken múlhat. Ha nincs erős tradíció vagy erős vezető, akkor apró döntések is meghatározhatják a csoport jövőbeni viselkedését, hangulatát, döntéshozatali mechanizmusait.

Készült egy könyv a családokról, amit nagyon szeretek. Rendkívüli formában, erős tartalommal, nagy intelligenciával íródott. Szakmunka és mégis fennmaradtam miatta többször (sőt egyszer még a szaunába is bevittem). A könyvben Robin Skynner pszichiáter és a Motnhy Python-os John Cleese (!) beszélgetnek.

Minden csoportülésen fontos, hogy a résztvevők megérkezzenek, kapcsolódjanak egymáshoz, elkezdjék otthon érezni magukat. Ezután képesek saját maguk, saját témáik felé fordulni. Ebben a posztban egy olyan bemelegítő játékot mutatok be, amely esszenciálisan tartalmazza az összes ilyen játék legjobb oldalait. 

"Warmup is all" vagyis "A rámelegedés minden" mondta Jacob Loevi Moreno, a pszichodráma alapító atyja. Minden kezdetben benne van a kibontakozás összes minősége, a lehetőségek, a kiépülő kapcsolatok, az elérhető boldogság és szenvedés mértéke, minden ami megtörténhet és ami nem.

Mindenkiben van egy (vagy több) belső hang, amelyik megmondja, hogy amit elért, amilyen, értékes-e vagy értéktelen. Minél gazdagabb belső világgal rendelkezik valaki, annál többféle belső értékelője létezik, minél szegényebb, annál merevebb az értékelés.

Van egy - sok ismerősöm és jómagam által is űzött kedvenc - foglalatosság, amit most egyszerűen csak életolvasásnak (a mind reading mintájára life readingnek) nevezek.

Tudom, hogy fel akarod adni. Legalábbis egy részét. Tudom, hogy sok minden adódott össze. Miért nem szóltál?