"Warmup is all" vagyis "A rámelegedés minden" mondta Jacob Loevi Moreno, a pszichodráma alapító atyja. Minden kezdetben benne van a kibontakozás összes minősége, a lehetőségek, a kiépülő kapcsolatok, az elérhető boldogság és szenvedés mértéke, minden ami megtörténhet és ami nem.

A csoportvezetés első két percében eldől, milyen lesz a csoport aznap. Ugyanígy az ébredésünk első pár percében eldől, milyen lesz a mai nap. Érdemes tehát kontrollt szerezni az ébredésünk felett.

Az utóbbi pár hónapban több csoportban is kísérleteztünk az ébredéssel. Sok tapasztalatot szereztem azzal kapcsolatban, hogyan is ébrednek az emberek. Az egyik csoporttag, egy többgyermekes édesanya elmondta, hogy reggel felkel, és még mielőtt teljesen magához térne, megfőz egy kávét és 10 percet egyedül tölt, amíg megissza. Hagyja, hogy járjanak a dolgok a fejében. Kinéz az ablakon, figyeli a karácsonyi fényeket vagy hallgatja a madarak csicsergését. Utána felébreszti a család többi tagját és elkezdődik a közös reggeli menet.

Ez és más ilyen példák elemzéséből raktam össze, hogy a nyugodt ébredésben finom átmenetek vannak. Az első állomás az intim együttlét saját magunkkal, a kómázós rész, amikor lassan múlik a módosult tudatállapot. Ha ezt hirtelen megszakítja valami (pl. el kell indulni), akkor az egész nap zaklatott lesz, "nem tudok bekattanni a normál kerékvágásba", idegesség, zavar lesz jellemző. A háttérben a belső énnel való kapcsolat megszakadása áll. Ebben az első szakaszban dől el, hogyan is vagyok magammal, mennyire tudok magam mellé állni, mennyire értékelem magamat.
A következő állomás a világgal való kapcsoltfelvétel, a hangokon, képeken keresztül. Ez a szakasz mondja meg, hogy milyen a világ, milyen helyen is vagyok én, mennyire biztonságos ez az egész, milyen izgalmas, tágas, szűkös vagy éppen lehangoló.

Tipikus az is, hogy valaki az aznapi teendők szorongató viharában ébred. Egy ismerősöm - ugyancsak többgyermekes családanya - elmondta, hogy az egész napját betöltik a teendők és már az ágyban elkezdi a kirakóst, az egyes feladatok ütemezését. Nincs egyedül: számos sorstársa kerül bele egyből a munkagép szerepébe az ébredés pillanatában. Ez a szerep tartja fogva és csak egy elutazás vagy több napos egyedüllét segít.

Érdemes tehát megtanulni a jó ébredést. Az ébredés utáni pillanatokban vesszük fel a kapcsolatot tudatos önmagunkkal. Lehetőségünk van arra, hogy a felszabadult, önmagát a létezésénél fogva szerető és értékesnek tartó belső énnel kezdjük a szálak felvételét. Nekem bevált, hogy egy-két hétig egy változó, de lényegében ugyanazt kifejező mantrával kezdtem még félálomban. Aztán lassan elhagytam, ahogy belém ivódott a szöveg és reggelente automatikusan megtörténik a kapcsolatfelvétel önmagammal. Akár egy "De jó, hogy vagyok!" belső mondat vagy önmagunk felé irányuló elismerő mozdulat vagy az élet szépségének megtalálása is ehhez a szerepünkhöz vezethet. 

Vehetjük a dolgot még eggyel komolyabban. Írhatunk magunknak ébresztőt, amit az első időkben elolvasunk magunknak. Fontos, hogy az ébresztő egyszerű legyen és igaz, állító és ne felszólító mondatokat tartalmazzon. A csoportokban úgy írtuk a szöveget, hogy elképzeltük, hogy egy jó angyal ébreszt minket. Íme egy ilyen napkezdés az angyal szájából:

"Jó reggelt! Szép ez a reggel és te is szép és fontos vagy benne. Tele vagy lehetőségekkel és ezeket ma meg fogod élni és tovább bontakoztatni. Izgalmas dolgokat tudsz csinálni és mondani. Jó, hogy türelmes és határozott (figyelmes és kedves, erős és kifejező, stb.) vagy. Értelmes és szabad életet élsz; ez rugalmassá és találékonnyá tesz. Csináld a dolgod a saját tempódban és minden rendben lesz."